Nehéz döntés

Annak idején, amikor a 18 éves, öreg tacsikám állapota olyan mértékben leromlott, hogy már el kellett gondolkoznom azon, érdemes-e őt az életben tartásával tovább kínozni, magam is átéltem azt a nehéz döntési folyamatot, amit nap, mint nap tapasztalok azoknál a gazdiknál, akiknél úgy hozza a sors, hogy a megöregedett, betegségekkel küszködő állatukat át kell segítenem a másvilágra. Nagyon jól tudom tehát, hogy mit él át ilyenkor az ember!

Azért jutott most eszembe ez a téma, és azért írom le ezeket a sorokat, mert a minap ugyanerre a sorsara jutott az egyik nagyon régi kis betegem. Őt is Szuszinak hívták, mint az enyémet, ráadásul ő is tacsi volt, mint az enyém, így érthető volt a hosszú évek alatt közöttünk kialakult érzelmi kötődés.
Ez a kutyus is igen csak aggastyán volt már, ráadásul a betegsége olyan természetű volt, hogy az utóbbi két évben már menetrendszerűen, 2-3 hetente voltam kénytelen meglátogatni és gyógyszerekkel feltuningolni őt. Az állapota folyamatosan romlott, a látogatásaim egyre sűrűbbé váltak, ám a gazdái, akiknek rajta kívül senkijük nem volt, mintha nem akartak volna erről tudomást venni. Hiába mondtam már nekik az utóbbi hónapokban, hogy bármikor beállhat az a helyzet, hogy az injekciókkal, gyógyszerekkel sem tudom már az állapotát javítani, láthatóan nem hittek nekem, és a csodában reménykedtek. De a csoda csak nem akart bekövetkezni!
Ellenben a mostani hét elején Szuszika abbahagyta az evést, egész nap mozdulatlanul feküdt, szinte csak aludt. Ha mégis fel tudták kelteni, pár lépés után összerogyott, mert ereje már alig volt szegénynek. Két napig beszéltem az elkeseredett gazdik lelkére, hogy egyezzenek bele a kutya elaltatásába. Eleinte , talán még mindig reménykedve valami változásban, nem akarták ezt megtenni. De aztán megérett bennük is az elhatározás. Talán még időben! Talán még akkor, amikor a több, mint másfél évtizeden át szeretett állatuk nem szenvedett nagyon.
De nem tudtam emiatt rájuk neheztelni, mert ahogy a bevezetőben írtam, én magam is tudom, milyen nehéz ezt a döntést meghozni!

vissza

Kormi  2007.jún.2.

Nekünk, most halt meg (napra pontosan) 12 és fél évesen a puli-tacskó (és folyamatosan találgatjuk, hogy mi lehetett Benne még, mivel nagyon jellegzetes kis kutya volt.) május 28-án halt meg, 10 percel az állatorvos látogatása után. Nagyon hiányzik. Az anyukáját valamelyik nap meglátogattuk, ami sokkolt mivel 3-4 évvel idősebb volt mint a fia. Valamennyire megnyugodtunk, hogy fiu ágon, úgy 12-14 év körül éltek a rokonai a kutyának (kellőképpen dilisnek tarthattak, mikor a 95 januárjában elhozott kutya rokonsága iránt érdeklődtünk, olyan helyen, ahol nem volt különösebben emberszámba véve a kutya) Attól félünk, nem az orvosi beavatkozás miatt halt-e meg, vagy esetleg katalizátorként felpörgette a leépülését a végsőkig. Mert azután lett lényegesen rosszabbul, egy ideig jobban volt, aztán romlott. Veszettség oltásra vittük, csak mellékesen mondtuk, feszül a hasa, és arra kapott antibiotikumot, vízhajtót meg szteroidot. Kormi kutya és Kormos Manfréd néven kérdezgettem itt Róla. Azon aggódunk még, hogy kapott vincetoxinos homeopátiát amit nem tudtunk beadni mert kihányta, hátha az volt a baj, hogy nem kapta meg. Meg egy hétig napi 1/4 tabletta Furosemidet kapott, káliumot nem, és hátha az tett be Neki. Én nem tudnám elaltatni a kutyámat. Kormi úgy volt, hogy egésznap nem lihegett, megkapta az oltást, akkor elkezdett lihegni, és 10 percen belül meghalt. Mikor épp kint volt a doki akkor is összecsuklott, úgy, hogy azt hittük ott egyből meghal. Vörös folt volt a hasán, azt nem tudjuk mi lehetett, kimarta-e valami vagy talán melegkiütés, ha kimarta, oka lehet-e a halálának. http://blogol.hu/pikz/Lig(...)

A program a beírt e-mail címet és a www-vel, ill. http://-vel kezdődő internetcímet kattintható linkké alakítja. A hibátlan átalakítás érdekében fontos, hogy az e-mail-, ill. internetcím előtt és után egy-egy szóköz legyen! A túl hosszú címek rövidítve jelennek meg.