Látja doktor úr, ez a 200 forintunk maradt a nyugdíjig!

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a ma megesett történetemet... Olyasmiről van szó, amit nem lehet csak egyetlen nézőpontból szemlélni, és aminek nem is biztos, hogy van igazi megoldása. Úgy gondolom azonban, hogy a jelenségről beszélni kell, mert a problémát nem lehet a szőnyeg alá seperni!

Pár napja egy idős házapár elhívott a cicájukhoz, akinek az egyik füle nagyon régóta beteg már. A szomszédaik ajánlottak neki engem, akik kellően jó híremet keltették, mondván, én majd biztosan meggyógyítom a cicájukat. Ők kapva kaptak a lehetőségen, már csak azért is, mert más módon sehogy sem tudták a cicát állatorvoshoz vinni. Szóval elmentem hozzájuk megnézni a cicát.

Mit ne mondjak, a már szintén öregecske cica füle már szinte rothadóban volt, ki sem látszott a rászáradt gennyes-véres váladéktól. Kijáró állat lévén talán egy másik macska harapta meg a fültövét, vagy más sérülés érte, minden esetre ronda látvány volt. A folyamat már hosszú hetek óta tartott, így eléggé megviselte az állat egész szervezetét is. Ennek ellenére, megfelelő kezelést alkalmazva nem láttam reménytelennek a helyzetet. Elláttam a beteget, kapott antibiotikumot, gyulladáscsökkentőt, vitamonokat, és megbeszéltük részletesen a további tennivalókat is. Látván, hogy a nyugdíjas házaspár nagyon nem bővelkedik az anyagiakban, a végén még a ceruzám sem fogott vastagon, így a kiszállást, kezelést (a gyógyszerekkel) "megúszták" 5000 Ft-ból. Mindenképpen szükséges volt azonban pár nappal később ismét megvizsgálni és újra kezelni a beteget, mert ezt indokolta az állapota. Ma újra ott jártam, és a gazdikkal együtt örömmel konstatáltam, hogy a cica füle bizony szépen javulásnak indult. A megkezdődött gyógyulás további segítése érdekében újabb kezelés következett, majd a látogatásom végén -tekintettel a körülményekre- ismét nagyon gavallér voltam, így csak 3000 Ft-ot kértem összesen. A cica gazdasszonya ekkor elővette a kredencből összes vagyonukat, kiszámolta belőle nekem a 3 darab ezrest, majd a maradék 200 Forintosra mutatva, a címben idézett mondatban fakadt ki.

No, ekkor én igen kényelmetlenül éreztem magamat! Mit lehet ilyenkor tenni? Mennyire kell, szabad nekem szociálisan érzékenynek lennem ahhoz, hogy legalább önköltségi szinten hozzájussak ahhoz, ami a munkámért és a felmerült költségeimért megillet engem? Én most eltettem a kért 3000 Ft-ot. De mi lesz jövő hétfőn, amikorra megbeszéltük a következő vizitet? Minden bizonnyal marad a hitelben való munkavégzés... És megmaradnak mindazok a nagy kérdések is, hogy mi legyen azokkal a rossz anyagi helyzetben lévő állattartókkal, akiknek még egy egyszeri állatorvosi vizit is ellehetetleníti a szűkös költségvetését, nem beszélve egy szükséges folyamatos kúráról? Önnek mi a véleménye erről?

vissza

Szuzi  2006.nov.6.

Kedves Doki!

Elszorult a szivem, és könnybelábadt a szemem. Bár velem mindig ez történik, amikor szomorú állatos történeteket olvasok.Nos Jól tette, hogy elfogadta a pénzt, hiszen pénzből él, és amikor odahívták, pontosan tudták, hogy ezért majd fizetni kell. Persze borzasztóan sajnálom őket, hiszen el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet 200 Ft-tal a zsebemben várni a fizetést... Szomorú, hogy ma már lassan luxusnak számít állatot tartani. Viszont engem a dolog másik része bánt. Az amikor egy állatdoki ránéz a gazdára, felméri az anyagi hátteret és mintha ettől jobban fogna a ceruzája...

Üdv

Szuzi

Bea  2006.okt.9.

Én biztos, hogy visszaadtam volna a pénzüket, majd odaadják, ha megkapják a nyugdíjat vagy ha nem akkor JÓT TETT(amennyiben nem a létfenntartáshoz kell Önnek), ami a legjobb dolog a világon, mert kell szeretni az állatokat, de az embereket is, azért ne haljanak éhen.

németh márti  2006.szept.30.

Kedves Doktor Úr!

Most találtam meg az Ön nagyon jó honlapját és ehhez a felvetéséhez szeretnék hozzászólni.

Szerintem Ön a lehetőségeihez képest a leghumánusabban járt el.
Én a kérdést úgy vetném fel,hogy mi lesz azoknak az embereknek az állataival akik nem engedhetik meg maguknak, hogy nyugdijból az állatuk hosszabb kezelését kifizessék.

Sajnos mindjárt meg is tudom válaszolni saját pédámmal a kérdést:
Telken jött át egy kiscica,rettenetes éhesen,akiről kiderült, hogy két telekkel odébb egy idős házaspár cicája.
Mivel megetettem, a cica mindíg jött mikor kimentünk.Megszerettem,elvitte m beoltatni,féregteleníteni és mikor begennyesedett a szeme orvoshoz vittem.Persze mondanom sem kell, saját nyugdíjam terhére.
Mikor tavasszal újból kimentünk,láttam, hogy a cica nagyon rossz állapotban van,leromlott a szervezete,nem birtam ki,ismét orvoshoz vittem,de hosszú kórházi bentlétet javasoltak.,- ezt sajnos már nem birtam bevállalni.
A cica sajnos elpusztult.
Még mindig sirhatnékom van ha arra gondolok, hogy egy gyönyörű,kedves cicának igy kellett elpusztulni,anyagi nehézségek miatt.

Szabó Ildikó  2006.aug.18.

Kedves Dr Úr !
Nagyon sok a szegény ember ebben az országban !! Nagyon sajnálom az idös házaspárt borzasztó lehet igy élni,egész életükben doldoztak és mi lett velük öreg korukra még a macskályukat sem tudják kezeltetni ez az ország szégyene !!

De Ön nagyon rendes volt maradjon mindig ilyen !!!

Nekem is van egy kutyám 11 éve Boxer imádom van 2 macskám 10 és15 évesek
ha betegek lesznek hivni fogom önt Üdvözlettel: Ildikó

A program a beírt e-mail címet és a www-vel, ill. http://-vel kezdődő internetcímet kattintható linkké alakítja. A hibátlan átalakítás érdekében fontos, hogy az e-mail-, ill. internetcím előtt és után egy-egy szóköz legyen! A túl hosszú címek rövidítve jelennek meg.