Valóban én hibáztam?

Nemrégiben, pár nappal a szabadságom előtt történt a következő helyzet. A történet előzményei hosszú évekre nyúlnak vissza. Egy kedves régi kuncsaftom két kutyát tartott, egy nagyobb testűt és egy kisebbet. Mindkét állat elég heves vérmérsékletű, amolyan igazi házőrző tipus volt, és nem igen kedveltek engem sem. Éveken keresztül a szokásos oltásokat is csak úgy tudtam beadni nekik, hogy a kutyákat a gazdik egyesével hozták be a szobába, majd ketten ráfeküdve, lefogva próbálták meg rögzíteni őket arra a kis időre, amíg megböktem őket. A jószágok eközben persze folyamatosan ugattak, ellenkeztek. Így ment ez éveken át, de különösebb bajunk nem volt egymással.

Az állatok pesze időközben megöregedtek. A nagytestű már olyan korba ért, amikor papírforma szerint már élnie sem lenne szabad, de némi nehézkes mozgáson kívül más lényeges panasz nem volt rá. A legutóbb oltás alkalmával viszont panaszkodtak a kisebbikre, merthogy egyre gyakrabban köhécselt. A gazdik is, én is arra gyanakodtunk, hogy a szívével lehet valami gond, hiszen ez az állat sem mai darab már. Kérték, hallgassam meg a szívét, amit én megpróbáltam megtenni. Miután azonban a viselkedés most is a szokásos volt, eközben ugatott, morgott, így szinte semmit nem hallottam a fonendoszkópommal. Minden esetre a szívprobléma gyanúját fenntartottuk és abból a feltételezésből kiindulva, hogy a köhécselést némi tüdőbeli pangás okozza, abban maradtunk, hogy megpróbálkozunk némi vízhajtó adásával, hátha erre mutatkozik valami javulás. És eközben megbeszéltük azt is, hogy a nagyobb kutya nehézkes mozgásán is megpróbálunk valamit javítgatni. Miután ugyanez a panasz, ha kisebb mértékben is, de fennállt a kisebb kutyánál is, megbeszéltük, hogy neki is adnak a nagyobbnak rendelt "csodaszerből".

Ezután eltelt pár hét, ami közben több alkalommal érdeklődtem a kutyák hogyléte felől. Minden telefonbeszélgetés során azt mondták nekem, hogy a kutyák sokkal jobban vannak, a nagyobbik szinte kivirágzott, frissen, fájdalmak nélkül mozog, és a köhécselős kicsi is sokat javult. Az első adagnyi gyógyszer is elfogyott, így vittem nekik egy újabb dobozzal. Ekkor még mindig jól volt mindkét állat.

Kb. két héttel később, amikor már úgy sejtettem, hogy elfogyóban van a gyógyszermennyiség, felhívtam a gazdit, hogy vihetek-e egy következő adagot. Kérdésemre hatalmas meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy a kutya elpusztult, és ennek én vagyok az oka, mert nem fordítottam elég gondot arra, hogy megfelelően kezeljem a szívét. Én először azt hittem, a nagyobb kutyával lett baj, hiszem ahogy említettem, ennek az életkora már igen csak előrehaladott volt, de hát hamar tisztázódott, hogy nem erről van szó, a kisebbik, szívbeteg gyanús jószág adta fel. Kérdeztem, miért nem szóltak nekem arról, hogy rosszabbodott a helyzet? A válasz az volt, hogy én amúgy is félek a kutyáktól, még rendesen meghallgatni sem tudtam, akartam a szívét, pedig ők megmondták... Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy másik kihívott állatorvos gond nélkül meg tudta ezt oldani, de hát ez már későn volt, a "rendes" kezelés már nem segíthetett.
A helyzet nagyon megdöbbentett. Én amolyan lelkizős tipus vagyok, ezért a mai napig emésztem magam, vajon valóban én vagyok-e a hibás a szegény kutya idő előtti halálában? Miután hosszú, szinte már évtizedes kapcsolat fűzött a gazdához, elvártam volna, hogy időben tájékoztassanak a az állat állapotának rosszabbodásáról. Valamit biztosan kitaláltam volna. De én folyamatosan abban a hitben voltam, hogy jobban van, mert erről szóltak a hírek.

A kutyák gazdája most látni sem akar. Az ő szempontjából érthetően.
Engem pedig érdekelne, mi erről az Ön véleménye? Kérem írja meg hozzászólásában!

vissza

trojko ildiko  2007.okt.31.

nem értem - illetve igen tehát azzal kezdeném, hogy nekünk erdélyi kopónk van a legmakacsabb fajták egyike akit a sintér -bocsánat illatos úti - telepről hoztunk ki szopornyicával meg miegymással, túlélte, ép és egészséges, de és itt jön a de a mi drága aranyos jaro nevezetű doktorbácsink irányában ha tű vab a kezében ujra kell csempéztetni a rendelőt, de ez egy dolog - tehát hát mögé dugva, kuty becserkészve és szuri utána mindenkit utál- minket, dokit meg aki még segített lefogni - kutyánk öt emberes - haj haj és itt jön a gondolat, vajon hogy bánhattak vele 6 hónapos koráig, mi ez az iszonyat benne tű, nem különben a fürdetés iránt - arról is lehetne regényt irni - egy biztos ha csak ugy látogatóba megyünk imádja doktor bácsit, farokcsóva - majd leesik - nyalintások sora, haukolás boldogan, de igen igen a kutya igen okos eszes jószág - tudja igenis pontosan tudja mikor kell majdan ismét szurira menni, sőt ha beteg - most is épp az köhög és fuldoklik, megfázott, hála a távfűtőmüvek egyedi gondolkodás módjának amig napközben a dolgozó nincs otthon hát nem nyomatjuk a hőt majd éjszaka akkor meg mindenki izzad mint a ló - tehát kapott öt szurit - háááát izgalmas volt, utána beült a padka alár ami a váróban van és felháborodottaqn nyüsszögött aztán rájött némi szüneteltetés után ha morog nagyobb a hatás tehát morgott - a kutyák is nagy színészek - tehát igazából senki sem hibás, csak már bocsásson meg minden két lábú polgártárs igenis a négy lábúak tudnak minekt manipulálni és mi bedőlünk nekik igen szeretem ezt a telhetetlen és élhetetlen négy lábút, had manipuláljon úgyis tudom hogy igazából igenis úgyanúgy fél mint minden ember csak ő igy fejezi ki, nem kell ezért orvost váltani, csak cserkészni nálunk bevált, hiszen mint fentebb említettem ha nincs semmi baja, vagy nincs oltás akkor a doktor bácsi e legszebb. legjobb legkedvesebb lény a világon, csak ne hozza azt a fránya tűt, azt nem szeressük ))) tehát viszont most aggódom mert köhög meg bruhog és takargatom és rövid sétán vagyunk - igaz nincs is kedve mászikálni, thát tudom hogy nincs jól, az étvágya viszont töretlen )))
tisztelt doktor úr - igy ismeretlenül is csak annyit mondok önnek hogy ne legyen lelkiismeret furdalása a gazdinak figyelnie kellett volna arra hogy a kuty hogy viselkedik, mert igenis vannak előjelek - még akkor is ha úgy néz ki hogy a páciens javul - hogy még nincs minden renbe - de lehet hogy csak én vagyok ilyen gazdi, mert én még azt is megállapom hogy ebecskénknek karikás a szeme alja - kérem ne nevessen - innen a számítógép távolságából látom hogy fekszik és pihen és még nincs túl a nehezén, de nem hányt, felettébb jó étvágyunk van - most küldött le egy kis finoman fűszerezett sült kolbászt, bár még a nyelés nem az igazi de a kaja az élete ))) elvégre kutyából van - és amíg van étvágya addig nincs nagy baja tehát doktor úr ennyi eszme futtatás után kívánom önnek hogy ugyanilyen lelkesedéssel lássa el állatkái sorát és higyje el, a szivárványon túl a kutyus nem önt hibáztatja
üdvözlettel

M.Mária  2006.aug.9.

Nekem az a véleményem,hogy az ember,ha baj van,hajlamos bűnbakot keresni,másokra háritani saját felelősségét.Ez biztos nem tudatos,de nagyon kényelmes tevékenység a lelkiismeret megnyugtatására.Valami ilyesmit érzek ki a történetből

veréb  2006.aug.8.

Az ilyen és hasonló ügyekben általában mindkét fél hibás. A háttérben legtöbbször kibeszéletlen, tisztázatlan félreértések, megnemértések, tájékozatlanságok, ellenszenvek és különféle érzelmek lapulnak, amik lustaság, időhiány, a konfliktusoktól való félelem miatt nem kerülnek idejekorán felszínre. Ott lapulnak a háttérben, aztán ha baj van, előjön mind és lehetetlenné teszi a normális rendezést.

névtelen  2006.aug.8.

Nem szeretnék elfogultnak tűnni, amire persze a több, mint húsz éves (7 kutya és legalább ugyanennyi macska okán kialakult) kapcsolatunk akár predesztinálatna is. Felesleges tanusítanom Doktor Úr "bátorságát" oltások, tályogok megnyitása (ír farkason) és egyéb beavatkozások során. Azt sem hangsúlyozném, hogy azért e tartós kapcsolat, mert állataink tulajdonságainak és betegségeinek széles palettája alapot adott arra, hogy meggyőződjünk, komoly szakértelmű, ugyanakkor igen "kutyaságos" orvos kíséri őket életükben, halálukban. Ez itt nem a reklám helye, nem is annak szántam, csak méltánytalannak érzem a gazdák fájdalmát, eljárásukat, ha ha meg is értem azt.
Ugyanakkor ebben a szerencsétlen esetben talán annyiban hibás mind a két fél, hogy már sokkal régebben, a második oltásnál esetleg el kellett volna gondolkozni azon, hogy valami feloldhatatlan ellenszenv tiltakozik a kutyákban. Akkor (taccsvonalról persze nagyon okos tud lenni az ember) kellett volna a gazdiknak új állatorvos után nézni arra gondolva, hogy az évi egy döfést kísérő pankrációs jelenetek később az öregség hozta betegségek folytán gyakoribbá válhatnak. Doktor Úr is ajánlhatta volna, hogy felaadja a küzdelmet (akkor, régen).
Persze én is attól vagyok ilyen nagyeszű, mert tapasztalatból tudom, hogy a kutya ellenszenve nem alakítható, mint az emberé, ezért vagyunk kénytelenek zsilipelni a kutyáink közül kettőt életük végéig. Az embergyereket is átvisszük másik oviba, iskolába, ha Manci nénivel képtelenek emberi kapcsolat kialakítására. Hát, ez a hirtelen reflexióm erre a szomorú ügyre.

A program a beírt e-mail címet és a www-vel, ill. http://-vel kezdődő internetcímet kattintható linkké alakítja. A hibátlan átalakítás érdekében fontos, hogy az e-mail-, ill. internetcím előtt és után egy-egy szóköz legyen! A túl hosszú címek rövidítve jelennek meg.