Mi is vagyok én?

A címben feltett kérdés magyarázatra szorul! Ma reggel kérdezte tőlem egy telefonáló, amikor arról volt szó, hogy látott egy elütött kutyát valahol a városban. Arról "vitatkoztunk", hogy akkor most nekem kötelességem-e azonnal rohanni a sérült jószághoz, vagy sem? Maga állatmentő, nem? - kérdezte a telefonáló. Csodálkozni fog, de nem vagyok az, -feleltem- én állatorvos vagyok!

Az Állatorvosi Elsősegélyszolgálat kezdettől fogva egy olyan szolgáltatás, ami elsősorban gazdával rendelkező állatoknak kíván segítséget nyújtani, mégpedig teljesen vállakozási alapokon. Az én szolgáltatásom lényege abban van, hogy azoknak szeretnék segíteni, aki ezért, vagy azért, de nem tudják a saját állatukat elvinni egy rendelőbe, de mégis szeretnének rajta valahogy segíteni. Ennek szerves része az is, hogy ez egy válllakozás, amiből meg szeretnék élni, így aki engem szeretne kihívni, annak meg kell fizetnie az ilyenkor szokásos díjakat (kiszállás, vizsgálat, gyógyszerek, felhasznált anyagok). Ha tudok, segítek a gazdátlan, kóbor állatok ellátásában is, de én csak állatorvosi segítséget tudok nyújtani! A sérült állatot nem tudom se hazahozni magamhoz, se máshová szállítani. Ezeknek a feltételeknek a biztosítása az ilyen szituációkban annak a feladata, aki a segítségemet szeretné igénybe venni, illetve aki a sérült állaton szeretne segíteni.
Voltak, akik ezért engem megszóltak, becsméreltek már korábban is. Mindig azt mondtam, és ma is ezt vallom, hogy nem volt, nincs igazuk! Nem vállalhatom ugyanis magamra a főváros összes utcán elütött kutyájának gondját, baját. Ehhez nincsenek meg a feltételek, nincs hová vinni a betegeket, és nincs, aki finanszírozza a felmerülő költségeket. Engem nem támogat egyetlen állatvédő alapítvány sem, és nem támogat a Fővárosi Önkormányzat sem. Az én javamra nem lehet felajánlani az adó 1%-át sem, így nincs módom jótékonykodni. Szóval, a mai polémia végső konklúziója az, hogy én csak egy egyszerű, mezei állatorvos vagyok, aki segít, ha tud, és ha van, aki ezért megfizeti. Se több, se kevesebb!

vissza

Nagy Sándor  2007.nov.26.

Én a Doktor úrhoz akkor fordultam mikor már meghalt a kutyusom,rajta már nem
de rajtam , rajtam segítet! Segítet elfogadni azt a tény hogy a fájdalmamba
beletudjak( nyugodni ) KOKO. Ez van!!

JENNY  2007.okt.6.

Az előbbi hozzászólásomat csak igy lehet letölteni: http://www.harmonet.hu

JENNY  2007.okt.5.

Én azt javasolnám, hogy ne csak morfondirozzunk a szerencsétlen állatokon és az önérzetében megbántott Állatorvosunkon, hanem tegyünk is valamit
Ugyanis 2008.március 1.-én az MNB.kivonja a forgalomból az 1 és 2 forintos érméket.
Akinek van otthon elfekvő készlete (üvegekben,dobozokban,stb,) most felajánlhatja
a LELENC KUTYAMENTŐ EGYESÜLET javára.
Nem egy látványos cselekedet, de sok kicsi sokra megy, és sokan vagyunk.
Bővebb infó: www.harmonet,hu "Kivonják az aprópénzt! Ments vele Lelenceket"

erba  2007.okt.5.

Úgy gondoltam, amikor olvastam a történetet, nincs mit írnom, a dolog magától értetődő. Azt is tudom, volt már olyan eset, amikor Doktor Úr is szedett össze sérült állatot, és a költségekből is "részesült". Most viszont úgy érzem, kénytelen vagyok néhány szót - ha nem is ügyes megfogalmazásban - szólni, ezek inkább reflexiók.

1. Nem egyszer tapasztaltam talált kutyák kommendálásakor, hogy az alapítvány is széttárt karral utasított el, hiszent tele voltak már. Doktor Úrral együtt kérdezem, miért van ez így kis hazánkban (bár nem tudom, egsebütt sokkal jobb-e a helyzet).

2. Bármelyikönk, így feltehetően Lilian is, öszintén bevallhatja, nem egyszer, nem kétszer sunnyogott el úgy bajba jutott állat (sőt ember) mellett, hogy nem segített, pedig tán pénzbe sem került volna.

3. Azt pedig nem firtatnám, hogy van különbség szolgáltatás és szolgáltatás közt. 20 éve fizetem a "szolgáltatást", és azelőtt is volt tapasztalatom. Ha szabad ezt mondanom: nem túlzás, sokszor kényeztetőbb a "szolgáltatás", mint az, amit mi, gazdák nyújtunk. (Eit itt abba is hagynám, mert mág a végén kiderülne, hogy kedvezményt kapok a dícséretért - álnév ide, álnév oda.

M.M.  2007.okt.5.

" a szolgáltatás az csak szolgáltatás,nincs mögötte lélek" ---irta ezt az alábbiakban Lilian.Igen,ez nagyon sok esetben igy is van,merem leirni,hogy akik most az országot irányitják, teszik ezt lelketlenül, csakis saját anyagi érdekeltségből!A "kisemberek",akikből még nem veszett ki a jó érzés,pénz hiányában tényleg nem tudnak segiteni.
Úgy gondolom,hogy Lilian egyáltalán nem ismeri Horváth doktort, ha állatokról van szó,nem lehet egy napon emlegetni a szolgáltatásait a lelketlenséggel!

Horváth dr. -Liliannak  2007.okt.4.

Őszintén megmondom, kicsit felbosszantott az hozzászólása! Látom azt is belőle, hogy nem értette meg a dolog lényegét, és alapvetően ugyanaz a gondolkozásmódja, mint azé a hölgyé, akiről a vitaindító szólt.
Soha nem tagadtam, hogy abból szeretnék megélni, amihez értek. Amíg alkalmazott voltam, az fizetést kaptam. Amióta vállalkozó vagyok, magamnak kell megkeresnem az életvitelhez szükséges javakat. Ezt bevételek nélkül nem tudom megtenni! Ha mindenkinek csak állatszeretetből segítek, előbb-utóbb felkopik az állam, meg a családomé is. A benzinkútnál, a közértben, a ruhaboltban, és bárhol, ahol nekem is fizetnem kell, nem tudok ugyanis azzal fizetni, hogy én önzetlen állatbarát vagyok, aki segít aaz elütött, bajban levő, rossz körülmények között élő állatokon. Ezért ugyanis nem adnak semmit!
Vannak alapítványok, amelyek évente 10 milliós nagyságrendben szednek be adományokat az adó 1%-okból. Nekem, nem ad senki adományokat ilyen célokra. Miért várja el akkor tőlem bárki is, akár Ön is, hogy ne kérjek fizetséget a munkámért?
Az viszont már az én kérdésem, és ezt tényleg nem értem, hogy vajon miért nem működik nálunk az a rendszer, hogy az állatorvostól kapott számlával elmehessen ezekhez az alapítványokhoz, és ott megkapja a számla öszzegét, ha már helyettük segített az állaton, akit bajban talált?

LILIANNAK JENNY  2007.okt.4.

Együtt érzek Önnel a védtelen állatok esetével kapcsolatban. Itt azonban nem lelkiismereti kérdésről van szó, hanem arról, hogy szerintem sem elegendő idő, sem elegendő pénz nem áll rendelkezésre az ilyen helyzetekhez. Tegye a kezét szivére, és vallja be, hogy Ön mit tesz a rászoruló állatok védelmében. Gondolom-csak annyit-amennyit a körülményei megengednek. Mások fölött itélkezni könnyű, de a szivünk szavára hallgatni sokszor lehetetlen!

Lilian  2007.okt.4.

Sajnos ma Magyarországon minden csak a pénzről szól. Nem tudom miért van az az érzésem, hogy az Ön tevékenysége is csak erről szól. Nagyon szép és érthető táblázatot közöl az igen csak (szerintem) magas árairól. Persze tudom, hogy a színvonalas szolgáltatást meg kell fizetni. De hát a szolgáltatás az csak szolgáltatás. Nincs mögötte lélek. Sajnos nincs senki jelenleg Magyarországon, aki vagy akik magukra vállalnák a kóbor, elütött, és rossz körülmények között tartott állatok segítését. Egy ilyen szervezet kellen. De gondolom azon nem lehetne meggazdagodni, ezért senki nem csinálja.

JENNY  2007.szept.27.

Mi is vagy?
Egy önzetlen, becsületes ember, aki mindent a lelkére vesz. Nem kell!
Sokan vagyunk, akiknek nélkülözhetetlen egy "EGÉSZSÉGES" és lelkiismeretes
állatorvos.< br>

A program a beírt e-mail címet és a www-vel, ill. http://-vel kezdődő internetcímet kattintható linkké alakítja. A hibátlan átalakítás érdekében fontos, hogy az e-mail-, ill. internetcím előtt és után egy-egy szóköz legyen! A túl hosszú címek rövidítve jelennek meg.